Rólunk

Az egyesületről

A Murál Morál Egyesületet 2010-ben alapítottuk formalizálva ezzel az akkor már 3 éve működő Murál Morál Csoportot. Egyesületünk küldetése, hogy megerősítse és fejlessze a meglévő közösségeket, támogassa az alulról jövő szerveződéseket, hozzájáruljon az egyének személyes és közösségi szintű emelkedéséhez, aktív, felelős egyénekből álló, megújulni képes, önálló, nyitott, összetartó, demokratikus közösségek, illetve társadalom létrejöttéhez.
Céljainkat elsősorban közösségi művészeti, közösségfejlesztő és közösségszervező módszerek alkalmazásával személyes és csoportélmények nyújtásával kívánjuk elérni, melyek által az emberek felismerhetik képességeiket, és megerősödhetnek azokban.
Létezésünk óta leginkább hátrányos helyzetű gyerekek és fiatalok közösségeivel foglalkoztunk teret és lehetőségeket biztosítva nekik az ötleteik megvalósítására, képességeik kibontakoztatására, látókörük szélesítésére nem-formális nevelési módszerek és közösségi művészetek alkalmazásával.

Mi az a murál morál?

A murál szó a latin eredetű nyelvekben falfestményt jelent, a morál szó pedig azokat az alapelveket, azt a szellemiséget jelöli, amelyek a közösségi művészeti folyamatainkat meghatározzák. Vagyis a teljes bevonódás, részvétel, egymás elfogadása, tisztelete, kölcsönös tanulás, partnerség, a résztvevők képességeikben, értékeikben való megerősítése, ezek láthatóvá tétele.

Közösségi művészetek

Közösségi művészetnek a közösségi kontextusban, a közösség tagjainak bevonásával megvalósuló művészeti tevékenységet nevezzük, melyben alapvető az adott közösség és az alkotás folyamatát kísérő művészek vagy fejlesztők interakciója, párbeszéde egymással és az alkotás által a környezetükkel. Ezáltal a közösség tagjainak lehetősége nyílik kifejezni a közösséget foglalkoztató tartalmakat, és szélesebb társadalmi rétegek számára is láthatóvá tenni a művészet eszközei által. A közösségi művészeti folyamatok nemzeti vagy akár nemzetközi szintű változásokat is okozhatnak társadalomkritikai és tudatosságra ébresztő, az egyéneket saját képességeikben, jogaikban megerősítő funkciójuk által. A legelterjedtebb közösségi művészeti formák: a közösségi színház (pl. fórum színház), a cirkusz, a karnevál, a közösségi média, a murálfestés, az installációs alkotások, a közösségi zene, a tánc, a landart, stb.
A közösségi művészeti folyamatban többnyire nem-formális és informális nevelési módszerek kapnak szerepet, melyek segítik a csoporttagok egyenlő bevonódását, a véleménynyilvánítást, az együttműködést: lehetőséget biztosítanak arra, hogy a civil társadalom valamennyi szereplője kifejezhesse önmagát és az egyéni a közös részévé váljon. Mindez akkor a legteljesebb, ha a résztvevők az alkotás minden fázisába bevonódnak, vagyis a csapatépítéstől az alkotás egyéni szintjeitől elindulva a közös alkotás megtervezésén keresztül együtt jutnak el annak elkészítéséig. (Nem az történik, hogy a csoportvezető kigondolja, megtervezi, s a csoport végrehajtja az utasításokat.) A közösségi művészetek alkalmazásánál általában a közösségfejlesztés és az egyének megerősítése a cél, a résztvevők helyzetbe hozása olyan feladatok felkínálásával, melyeket többnyire közösen tudnak csak „megoldani“. Ily módon egy nagyszabású alkotás elkészítése az egyéni képességek megnyilvánulásának, s az együttműködésnek ad teret. Az effajta alkotói folyamatokban nagy hangsúly helyeződik az elfogadásra, minden gondolat, ötlet és kifejeződés létjogosultságára, a folyamat demokratikus voltára: a csoportenergiák egyben tartása érdekében a közösségi döntésre. Az önkéntes és a feltétel nélküli részvétel (a részvétel ne kötődjön előzetes tudáshoz, bárki számára nyitott legyen) az előbbiekhez hasonlóan fontos alapelv. A közösségi művészeti nevelésnek nem a tehetséggondozás áll a középpontjában, az inkább csak a folyamat velejárója, hogy valakiről kiderül, hogy jó érzéke van valamihez, vagy különösen tehetségesen rajzol, fest, mozog, ír, énekel, zenél vagy éppen komponál. Sokkal fontosabb, hogy mindenki elhiggye magáról, hogy amit Ő tud, gondol, képzel, lát, alkot, az különleges, és egyedi, s éppen az teszi azzá, hogy belőle születik. Vagyis nem attól lesz valaminek létjogosultsága, mert megfelel a közízlésnek vagy bármilyen társadalmi elvárásnak, mércének, hanem, pusztán attól, hogy a csoporton belüli, a közösséghez tartozó és szükségesen létező, s ebből fakadóan legtisztábban születésének közegében értelmezhető, értéke ott a legteljesebb.

A közösségi falfestés rövid leírása

A mural painting (közösségi falfestés) egy komplex közösségfejlesztő módszer, melyet a Murál Morál Mező nicaraguai mintára 2007 óta alkalmaz Magyarországon elsősorban hátrányos helyzetű gyerekek és fiatalok közösségeivel. A módszer alapja a nagy felületen, nagy méretben való közös festés, melynek célja a résztvevők gátlásoktól való felszabadítása, kreativitásuk felélesztése és önkifejezési készségük fejlesztése színek és formák egyénre jellemző sajátos használatával, ami által önmagukat is jobban megismerhetik. Az egyéni rajzolás és festés, a szabad önkifejezéstől páros és kiscsoportos festésen és rajzoláson keresztül vezet el egy nagyméretű, közösen tervezett csoportos alkotás létrehozásáig, melyet az összes résztvevő közösen készít el, s ami tükrözi gondolataikat, érzéseiket a csoportmunka során feldolgozott témákról. Az alkotás során az egyéni képességeket tiszteletben tartva, azokat folyamatos visszajelzéssel megerősítve sajátíthatják el a résztvevők a lényegkiemelő, szimbolikus képi nyelvet, mellyel nemcsak manuális önkifejezési készségük, hanem képzeletük, vizuális belső látásuk is fejlődik. A rajzok és festmények különböző fajta papírokra, lepedővászonra készülnek, majd a csapatépítéssel, nem-formális nevelési módszerekkel történő témafeldolgozást és a festési technika elsajátításának folyamatát egy hatalmas falfestmény mint nyilvános közösségi műalkotás megalkotása zárja.
A közösségi falfestés ezen formája a közösség tagjainak teljes bevonására, a közös alkotáson keresztül való sikerélmény nyújtására helyezi a hangsúlyt, mely által a résztvevő gyerekek és fiatalok felismerhetik saját értékeiket, és megerősödhetnek azokban.

Csapatunk:

Katona Krisztina – szakmai vezető, tréner
Kovács Gábor – közösségfejlesztő
László Eszter – tréner
Németh Luca – kulturális szervező, fordító
Pajor Zsófia – kulturális szervező, coach
Péczeli Zsuzsanna – önkéntes
Sátori Diána – vizuális nevelő
Takács Viktória – önkéntes

Sajtósarok

Partnereink

Támogatóink